Egy barátnőm megalkotta a diszfinancia fogalmát, ennek a bejegyzésnek a vége felé olvashatsz róla. Telitalálat ez a szó annak az érzékeltetésére, ha valakinek a pénzügyi tudása, a pénzügyi intelligenciája, a pénzhez való viszonya olyan mértékben hiányos illetve rossz, hogy az a mindennapi pénzügyekre is rányomja bélyegét. Azaz nincs tisztában az illető a pénz természetével, a pénzáramlás szükségességével, hibás paradigmák akadályozzák meg abban, hogy anyagilag egyről a kettőre jusson.
Mindezt a képességet, akarom mondani, képtelenséget pedig gyerekeink szinte magukba szívják, hacsak nem találjuk meg a lehetőséget önmagunk és gyerekeink pénzügyi tudásának fejlesztésére.
Hát most itt van, ragadd meg az alkalmat!
Mikor kezdett érdekelni gyerekeim - pontosabban még csak gyerekem - pénzügyi nevelése? Amikor 6 évesen fájdalmas kérdéseket tett fel. Apám vállalkozóként műhelyt vezetett, munkásokkal. Ma, közel a 70-hez is ezt teszi:(, ahelyett, hogy ő is fejlesztette, képezte volna magát és pihenne öregségére. Bár kötve hiszem, hogy bírná a tétlenséget.
Szóval a 6 éves gyerekem ilyesmi kérdéseket tett fel:
- A papa a műhelyben sok pénzt keres?
- És ha a papa a pénzt nekünk adja, akkor nekünk sok pénzünk lesz?
- Ha én beteszem a pénzt - amit kapok a papától -, a perselyembe, akkor nekem sok pénzem lesz?
Ekkor került először szóba köztünk a családi vagyon, annak a kezelése, a bankok, a kamatok...Ekkor kapott bankkártyát a gyerekem. Azóta sokszor tapasztalom, hogy ügyesen spórol, amit szeretne megvenni, arra apránként szépen összegyűjti a pénzt a leányzó. Vigyáz a pénzére, sőt, keres is (nem diákmunkával), de erről majd máskor.
Sok víz lefolyt a Dunán, sok pénz forgott a kezeink közt, magam is átéltem néhány anyagilag nehezebb időszakot, és nem tagadom, minket is súlyt az a "francos hitel". Pedig mi igazán megfontoltuk...
- Engem nem tanított az iskola a pénzügyekre - legfeljebb takarékbélyeget gyűjtöttem.(Valami, a takarékossági világnap alkalmából kiadott keresztrejtvény-pályázat nyomait leltem meg anyunál a nyár végén, annak idején nyertem is vele.)
- Nem volt ifjúsági takarékbetétem, sem heti vagy havi zsebpénzem.
- Már középiskolában is koleszos voltam - a heti zsebpénz nehezen lett volna alkalmas arra, hogy megtanuljam a spórolást. Beosztottam, hogy még pénteken is jusson tízóraira, meg a buszjegyre.
- Egyetem alatt zsebpénzileg hasonló volt a helyzet, nehezítve azzal, hogy havonta, 6 hetente jártam haza.
- Akkoriban élt - de nem virult - a Postabank rendszer. Hébe-hóba kaptam rá egy kis apanázst. Plusz pénzem abból volt, hogy néha tudtam ezt-azt dolgozni, és az ösztöndíj is futotta erre-arra.
- Fiatal felnőttként mondhatni, pénzügyi analfabéta voltam.
- A szüleim sem tanítottak a pénzügyekre, a példák nem voltak épp jók...
40 éves koromra döbbentem rá, hogy mi mindent kell megtanítanom, átadnom a gyerekeimnek, ha azt akarom, hogy az ő életük anyagilag zökkenőmentes legyen.
Több ismerősöm is szívügyének tekinti a pénzügyi intelligencia fejlesztését, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Ez a csapat összefogott, és most nem kér mást Tőled, csak hogy a magad és gyerekeid pénzügyi sikerei érdekében tölts ki két rövid kérdőívet, majd továbbítsd ezeket ismerőseidnek, rokonaidnak is, hogy minél több ajándékot és nyereményt oszthassunk ki! A hírlevélre mindenképp érdemes feliratkozni, hogy megkapj minden friss információt.
Ebben az ún. PIQ koalícióban egy másik oldalam révén veszek részt, amin készül egy nagy értékű - természetesen a gyerekek pénzügyi nevelésével kapcsolatos - oktatócsomag is. A nyeremények közt ebből a csomagból 3 kerülhet kisorsolásra, amennyiben elegendő számú kitöltött űrlap érkezik be.
Olvasd hát el, mi is ez a PIQ koalíciós, nyereményes, ajándékos kezdeményezés, töltsd ki az űrlapokat és küldd is tovább! Így kaphatsz Te is több ajándékot!
Ha türelmetlen vagy, és csak a kérdőívek linkje érdekel, kattints és tölts!:)
Mitől lenne pénzügyi intelligenciája a Magyaroknak? A XX. században nem lehetett megtakarítani, mert kétszer nullázta le a pénzeket a hiperinfláció. A Szoci'lizmus alatt nem lehetett igazán félretenni. Most lehetne végre, de a kormányzat erősen gátolja, hogy a lakosság hosszú távra tervezzen (l. az elmúlt 20 év hirtelen változó szabályozóit, vagy a magánnyugdíj vagyon államosítását).
VálaszTörlésSzóval honnan legyen megtakarítási hajlandóság? Inkább felélem most, mert az már az enyém lesz akkor!
Tetszik a kérdésed, köszi!
VálaszTörlésHát, vitatkozni nem akarok és nem is tudok, hoszin fentebb ecseteltem, nálunk nem volt pénzügyi nevelés, tehát gyerekként és fiatal felnőttként valószínűleg mást láttam a világból, mint amilyen az valójában volt.
De tudom, hogy valamilyen szintű létbiztonság létezett, épültek falun a családi házak, normálisan be lehetett bútorozni, volt elegendő és változatos - hazai - kaja, a gyerekeknek felszerelés a suliban stb.
A hosszú távú tervezéshez szükséges biztonság hiánya nekem is fáj.
Éppen ezért szeretném, ha a gyerekeim már most többet tudnának ezekről a dolgokról. Ezért érdekel a PIQ koalícióban - http://www.piq-koalicio.hu - való részvétel is.
@qltura.blog.hu: persze, hogy nincs! Valóban mitől lenne?
VálaszTörlésTény, a hiperinfláció megesett, de nem az egész XX. századon vonult végig, úgyhogy azért akadtak olyan korszakok, amikor lehetett megtakarítani. Érdekes módon, ha nem is sokat, de éppen dédnagyanyáink tudtak igazán jó trükköket a megtakarításra, mert akkoriban még létezett a tisztes szegénység fogalma, amihez ragaszkodott is mindenki, aki adott a becsületére és a tisztességére. (Ezzel szemben ma a statisztikailag középosztálybeli szint után szinte rögtön a mélyszegénység következik... Egy külön szociológiai tanulmányt megérdemelne ez is.) Ha nem lehetett volna sosem félretenni, akkor nem lett volna gazdag iparmágnás és jómódú iparos réteg sem anno.
Fura, de még a szocializmusban is lehetett félretenni, igaz, ahhoz általában kellett a háztáji, Gmk, és társai, szóval lehetett dolgoznia magát betegre a népnek, ellenben volt valamennyi pénze is belőle. Ezekből lettek a többszintes családi házak, nyaralók, amikről Anikó is beszélt.
Én sokkal inkább abban látom a bibit, hogy ez ennél a szintnél megrekedt. Az elmúlt 21 évben senki nem érezte szükségét annak, hogy XXI. századi, tehát a korhoz passzoló, mit ne mondjak, korszerű pénzügyi ismereteket szerezzen a jónép: sem az állam, sem a bankok, de még a jónép sem. Ezért van most ennyi gubanc a pénz körül.
Úgyhogy én a magam részéről úgy érzem, igen, van mondani valónk ezen a téren, nem is kevés.
Üdv:
:) Himer Csilla :)
PIQ-koalíció
Köszi, Csilla, a hozzáértő kiegészítést, véleményt, gondolatokat.
VálaszTörlés